A hit ereje - Az ígéretes jövő

TÁJMEL ANTAL
  Az írás a 2014. évi (XV. évfolyam) 4. számban jelent meg.

Húsvétvasárnap
Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. (Kol 3,1-4)

Egy elgondolkodtató elbeszélés szerint egy ember sasfiókát talált egyszer, és a tyúkjai közé tette az ólba. Rövid idő múlva a sas a tyúkokhoz hasonlóan viselkedett, gabonaszemeket csipegetett a földről. Hónapokkal később egy természettudós látogatta meg a gazdát, aki egyszer csak csodálkozva állapította meg: A tyúkok között látok egy sast! Én tyúkká neveltem. Már a repülést is elfelejtette – mondta a gazda. Nem hinném – vágott közbe a vendég. Nézd csak a hatalmas szárnyait. Mindig sas marad, mert sasszíve van. Azzal nagy lendülettel többször is megpróbálta a madarat a levegőbe dobni, de az a tyúkokra pillantva mindig lerepült és tovább csipegette a magokat. A vendég másnap reggel napkeltekor felvitte egy hegyre. Magasba emelte, és így szólt hozzá: Te sas vagy, az ég magassága a te világod, nem a föld! Terjeszd ki szárnyadat és repülj! A sas megremegett, de nem repült el. Ekkor a vendég a sast a Nap felé fordította. A sas egyszerre csak széttárta hatalmas szárnyait, vijjogva a levegőbe emelkedett és soha többé nem tért vissza.

Az Afrikából való történet az emberi sorsok alakulását veszi szemügyre. Vannak, akik az adott életkörülményeikből nem kívánnak kitörni. Talán azért, mert a kiszolgáltatott helyzetükben ezt érzik biztonságosabbnak és kényelmesebbnek. Szinte észrevétlenül teszik magukévá a földhözragadt gon­dol­ko­dás­módot, ami aztán beszűkíti az életüket. Vannak, akik mások kitartó támogatásával távlatokat pillantanak meg. Erőt és bátorságot éreznek ma­guk­ban és lenyűgöző célok felé indulnak el.

A Kolosszében élő keresztények megismerkedtek ugyan az evangélium által ajándékozott reménnyel, de a kitartásukat veszélyezteti a – magának követőket toborzó – görög filozófia. Ennek a világszemléletében négy elem válik uralkodóvá: a föld, a víz, a levegő és a tűz. Mivel ezek kormányozzák a világot, más erőknek esélyük sincs a világ irányítására.

Pál apostol tanítványa elmélyülten foglalkozik ezzel a világnézettel, ami Kr. u. 60 körül a kis-ázsiai Kolosszében élő közösségben is zavart okoz. A szerző a keresztény élet alapjainak megvilágításával szeretné megerősíteni Krisztus követőinek a hitét.

A kolosszeieknek írt levél szerzője a szentleckében szembeállítja egymással a mennyei és a földi világot. Ennek során az Isten fenti, ragyogó világára és az ember lenti, démonok által uralt halálos világára gondol. A világnak ezen a két – egymást ellenségesen kizáró – területén a megváltó Krisztus végighaladt és hozzáférhetővé tette ezeket a hívők számára. A feltámasztott Krisztus által uralt fenti terület már most a megkereszteltek titkos hazája, ahol az új életük „el van rejtve az Istenben.”

Az egyik terület az igazi élet hazája, amibe Krisztus a feltámasztása után belépett, aminek az elérésére a hívő emberek törekszenek. Ez az új élet, a Krisztussal való feltámasztott lét a hívő ember életének most még rejtett valósága. A másik terület a világban megtapasztalható mulandó élet valósága, ami reménytelinek egyáltalán nem mondható.

Aki meg van keresztelve, az a mennyei élet felé törekszik. A megkeresztelt ember nem utasítja el és nem tagadja meg a földi életet, nem értékeli le az anyagi világot. A valós körülményeket figyelembe véve ítéli meg az összes földi dolgot; tudatában van ezek mulandóságának. A világban él és a célja elérésére alkalmasnak tartja a világot. Ugyanakkor egy pillanatra sem felejti, hogy a célja és a végleges otthona Istenben van.

A szentlecke egy ígérettel kezdődik: „Krisztussal feltámadtatok!” A levél szerzője az írása címzetteiben szeretné tudatosítani: Isten az üdvözítő cselekvését rajtuk éppen úgy végbevitte, ahogy Krisztuson. Ezért kéri tőlük bátran az ennek megfelelő következetes életmódot. Miután ajándékként kapták meg az üdvösséget, most már nekik is van személyre szóló feladatuk.

A keresztények néha jelentéktelen, néha nyomorúságos külső körülmények között élnek. Mivel Krisztustól új létformát kaptak, akár nyomasztó körülmények között is megőrizhetik a keresztény öntudatukat és a méltóságukat. Az életük értelmét és célját ugyanis már nem ez a földi világ adja.

Az új életünk el­rej­tett­sége akkor szűnik meg, amikor az utolsó napon Krisztus megjelenik. Ekkor mindenki szá­má­ra egy­ér­telművé válik, hogy kik vagyunk. Megkeresztelt emberekként az a jövő éltet bennünket, amit Krisztus szer­zett meg és biztosít a számunkra. Ha egyedül Istentől várjuk az életünket és üdvösségünket, akkor egészen szabaddá válunk minden félelemtől ebben a világban.


2017.
december 11.
Keresés a cikkekben: