LELKI EGÉSZSÉGÜNK - A mentálhigiénikus válaszol...

SZÁM MÁRIA
  Az írás a 2014. évi (XV. évfolyam) 1. számban jelent meg.

Kedves Mária! Első gyermekünk most múlt egy éves. Már bontakozik benne a vágyakozás az önállóságra, akaratának érvényesítésére. Férjemet a szülei nagyon szigorúan nevelték. Ő úgy gondolja, hogy már most meg kell tanulnia, hogy mit szabad és mit nem, mert az életben csak akkor fog boldogulni. Én ezt nem csak korainak, de túlzónak is tartom.

Kedves Levélíró!

Valóban, rendkívül fontos, hogy mikor, és hogyan találkozik a tilalmakkal és parancsokkal egy gyermek. Hogy mikor és milyen kö­rül­mé­nyek között hallja először: „most ezt kell csinálnod”, vagy „ezt nem szabad”, és „ezt most nem lehet”. Még inkább, hogy mikor és milyen módon ítélik őt az engedelmességben jónak, az ellenkezésben pedig rossznak.

Az első benyomások és él­mé­nyek mindig döntő je­len­tő­séggel bírnak, sorsdöntők lehetnek, mert az újonnan megtanult, felismert dolgokról kialakult véleményük, érzelmeik meghatározzák a dolgokhoz való viszonyulásukat is. Pl. ha egy gyereket erő­szak­kal kényszerítenek fog­mo­sásra, aligha fogja szeretni azt. Ha túl korán vagy túl későn kerül szembe ezekkel a követelményekkel vagy éppen engedékenyek és kö­vet­ke­zet­le­nek vele, ezek mind erő­tel­je­sen hatnak a fejlődésére.

Ebben az életkorban gyakran láthatjuk úgy a gyer­me­ket, hogy ellenkező, vagy fő­leg engedetlen. Ha már az első alkalommal megtörik, vagy szeretettel rávezetik, hogy önként vállalja el a kötelességeit, akkor ezek az impulzusok nagyon korán kialakítják benne az önakaratával való bánásmódját. Itt rejlik annak az oka is, hogy később egészséges öntudata, reális önképe, saját akarata és bátorsága lesz-e, vagy lázadóvá, illetve ellenkezőleg, a tekintéllyel szemben túl engedékennyé válik-e. Minthogy ezek az első élményei a szabad és nem szabad fogalmáról, éppen ezért, tulajdonképpen itt, ekkor állítódnak be a gyermekben a „váltók” is. Ugyanis itt szerzi a benyomásait arról, hogy szabadon kinyilváníthatja-e az akaratát, vagy el kell azt titkolnia. A későbbi életkorban kialakuló erkölcsi tudat, de a lel­ki­is­me­ret fejlődésének szem­pont­já­ból is igen nagy jelen­tőségű a túlzott szigor vagy a következetlen nevelés.

Amikor egy gyermek „hibát” követ el és környezete azonnal hevesen reagál: fe­nyegeti, meg­vonja tőle a szeretetet, esetleg meg is bün­teti, akkor való­színűleg azt fogja érezni, hogy akit a legjobban szeret, szemrehányó tekeintettel néz rá, mert elé­gedetlen vele, mert ő nem elég jó. Ilyen, ismétlődő tapasztalatokkal könnyen válik túl óvatossá, vagy éppen bizonytalanná, esetleg gátlásossá, vagy szorongani fog. Akkor bizony a „veszélyes” irányba mutató impulzust csírájában elfojtja majd: megtanul nem akarni semmit, mert abból sosem lehet baj.


2018.
május 24.
Keresés a cikkekben: