Nem a halálé az utolsó szó

KOVÁCS ANDRÁS
  Az írás a 2014. évi (XV. évfolyam) 4. számban jelent meg.

Lelki kapaszkodó

„Mi az igazság?” – tette fel a kérdést Pilátus nagypénteken, mielőtt kimondta volna a halálos ítéletet. Sorsot fordító kérdésekben azóta is rendszeresen idézzük a helytartót. Gyaníthatóan többen – az érdekek szövevényébe gabalyodva, vagy csu­pán esendőségünk okán – hozzá hasonlóan is döntünk. Így aztán könnyen meglehet, hogy naponta vérzik el kezeink között a szeretet, s az újabb lehetőség ígérete is csak újabb nehézségeket hoz a számunkra…

Túlságosan nagy volt a kontraszt a világ romlottsága és Krisztus szentsége között. El kellett hallgattatni a „kel­le­met­len­ke­dőt”. A történelemből is­me­rős, megszokott gyakorlat ez. Nagypéntek iszonyatában az ember esendősége és a bűn csődje mutatkozik meg. A kereszt botrányában minden emberi benne van. Mindaz, ami most is közöttünk lappang, mindaz, amitől most is keserű az életünk.

Júdás elárulja, Péter megtagadja, Pilátus elítéli, Veronika kendőt nyújt neki, Cirenei Simon segít a keresztet hordozni, a katonák megfeszítik, a jobb lator megtér, a szeretett tanítvány az üres sír láttán bizonyosságra ébred... – csak a nevek változnak, a szerepek ma is ugyanazok. Vajon melyik a miénk? Húsvét önmagunkkal is szembesít. Jó tudni, hogy a kemény sziklapadon végül nem marad más, mint az üres halotti lepel. Az a gyolcs az első bizonyosság az üres sír mélyén. Ez a tény érintette meg János apostolt, amikor húsvét reggelén Péter után ő is belépett a sziklahasadékba. (vö. Jn 20,1-9)

A húsvétvasárnapi nyitott sír Isten irgalmát és szeretetét tárja fel a világ előtt. Hiszen a sziklasír csak látszólag üres, valójában tele van bizonyossággal. Ez ad értelmet az egésznek…

Nem eleve elrendelt szük­ség­szerűség, hogy mindig a bru­ta­litás győzedelmeskedik, a hűség és szelídség pedig eleve vesztes pozíció, ahogy a szenvedés után sem csak a vég következhet. Mindezt azóta tudjuk, mióta Jézus értelmet adott neki.

Bár Pilátus az igazság ellen cse­lekedett, mégsem tudta le­győz­ni az igazságot. Mert a fé­le­lem­ből meghozott pilátusi dön­tések idő­vel szükség­sze­rűen meg­buktatják magukat a Pilátusokat is…

Nézzünk a véres keresztfára, aztán tekintsünk az üres sziklasírba és higgyünk! Ez a mindennél beszédesebb tény hitünk alapja. Minden szenvedés, nélkülözés ellenére is van értelme az emberlétnek. A húsvéti hajnali fény min­dent új megvilágításba helyez. Megváltott emberek lettünk! Az utolsó szó mégsem a halálé, hanem a győzedelmes életé.


2017.
április 30.
Keresés a cikkekben: