Isten szeretetének folyamatos sugárzásában

SZÉKELYNÉ SZÉNÁSSY JUDIT
  Az írás a 2014. évi (XV. évfolyam) 4. számban jelent meg.

Beszélgetés Kponor Lawrence, Lőrinc atyával

A győri Szent Kamillus-plébánián első, bemutatkozó szentmiséjén egy ghánai ökumenikus dallal lepte meg híveit a verbita szerzetes Lőrinc atya: „Adom bi wo yezu emuna mesa aka…” „Kegyelem az Úr Jézusban, abból részesültem, e kegyelem által élek…” Lényegi, kifejező bemutatkozás volt. Ennél egy kicsit részletesebb ismerkedés céljából felkerestem őt kérdéseimmel.

– Kérem, meséljen magáról egy kicsit!

– A Jasikan nevű kisvárosban születtem 1978-ban, katolikus családban. Szüleim rendszeres vallásgyakorlók. Édesapám könyvelő, édesanyám üzletasszony. Kilencen vagyunk testvérek, én vagyok a középső. Mivel édesapám munkája azzal járt, hogy nagyjából ötévesen máshová kellett költöznünk, korán megismertem a verbitákra is annyira jellemző rugalmasságot, már ami a lakhelyet illeti. A leghosszabb ideig Accrában, a fővárosban jártam is­ko­lá­ba.

– Milyen jellegű iskolák vannak Ghánában?

– Vannak egyházi és állami fenntartásúak is. A középiskolám Kpandóban egy bentlakásos katolikus iskola volt, az egyházmegye tartotta fenn. Ennek az iskolának a névadója egy misszionárius atya. A nevelés katolikus szellemben történt: reggeli ima, napi szentmise és esti ima tartozott a napirendhez.

– Milyen diák volt? Szeretett iskolába járni?

– Kedvenc tantárgyaim a természettudományok közül kerültek ki. Négy kötelező és négy szabadon választott tantárgyunk volt. Az én választott tantárgyaim a biológia, a kémia, a fizika és a matematika voltak.

– Ehhez képest most papként ül itt előttem…

– Egészen kis koromtól kezdve pap szerettem volna lenni. Nem voltak nagy, meghatározó lelki hatások az életemben, a szüleim mindennapos vallásgyakorlata adott olyan példát, ami erre a hivatásra vezetett. Tizenöt éven keresztül minden nap ministráltam.

– Mennyiben más a liturgia önöknél, mint nálunk?

– Nyilván a liturgia állandó részei mindenhol egyformák. Ami nálunk más, hogy sokkal hosszabbak a szentmisék. Egy vasárnapi szentmise lehet akár háromórás is. Hosszabb a prédikáció, helye van liturgikus táncoknak, a felajánlási adományok is ily módon kerülnek az oltár elé… A perselyezéskor mindenki egyesével vonul az oltár elé kitett perselyhez – ez is meghosszabbítja a liturgiát.

– Hányan vannak önöknél egy vasárnapi szentmisén?

– Ez országrészek szerint változik. Ahonnan én jöttem, azon a plébánián a szentelésem utáni első misémen 6.000 ember volt.

– Csak ilyen tömeges vallásgyakorlat a jellemző, vagy léteznek kisközösségek is önöknél?

– Igen, hogyne. Például azon a plébánián, ahonnan én jöttem, azt a megoldást találták ki, hogy a születésük napja szerint járnak egy-egy kisközösségbe. Így például akik hétfői napon születtek, azok a „hétfő” csoportba járnak, akik kedden, azok a „kedd” közösségbe – és így tovább. De van keresztény anyáknak, keresztény apáknak, az ifjúságnak, a ministránsoknak is külön csoportja. A közös mindegyikben az, hogy heti rendszerességgel találkoznak, és ezek az alkalmak abban segítik őket, hogy a mindennapi életük egyre hitelesebb keresztény életté váljon, valamint egyre aktívabban tudják szolgálni a plébánia életét.

– Visszakanyarodva az ön történetére: ott tartottunk, hogy a középiskolát befejezte...

– A középiskola után három évig dolgoztam. Jelentkeztem ugyan rögtön a verbitákhoz, de az ő pedagógiájuknak az egyik jellemzője az, hogy kicsit várakoztatják a közéjük jelentkezőket: hadd érlelődjön a szándék, ne hirtelen felbuzdulás vigye a rendbe a fiatalt, legyen biztosabb a döntés, és aki ez alatt az idő alatt meggondolja magát, az tehesse nyugodtan. Miután eltelt már három év, úgy döntöttem, hogy a várakozás idejét tanulással is kitöltöm, ezért jelentkeztem villamosmérnöknek. Fel is vettek oda, de egy­ide­jűleg a verbitáktól is zöld utat kaptam. Egyértelmű volt, hogy az eredeti döntésem mellett kitartok és a szerzetességet választottam. Három év filozófia után egy év noviciátus következett, majd az elöljáróm és a Szentlélek úgy döntött, hogy Magyarországra jöjjek a további tanulmányaimat folytatni. Ide érkezve egy évet magyarul tanultam a Balassi Bálint Intézetben Budapesten, amit újabb öt hónap kórházlelkészi szolgálat követett. Ezek után következett a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, ahol teológiát tanultam. 2011-ben tettem örök fogadalmat, a következő évben diakónussá szenteltek, majd 2013-ban történt a papszentelésem. A verbiták szabályzata lehetővé teszi, hogy a rend tagja háromévente egyszer három hónapra a hazájába mehet egy másik földrészről. Így aztán én is hazamehettem a szentelésem után és szülőföldemen is bemutathattam az újmisémet.

– Mi volt az újmisés jelmondata?

– „Legyen meg a Te akaratod!”

– Nyilván az sem az ön választása volt, hogy a győri Szent Kamillus-plébániára helyezték. Magamtól azt gondolnám, hogy vannak ennél elhagyatottabb plébániái is az országnak…

– A döntés mindig a szerzetesi elöljáró és az egyházmegye püspöke közötti egyeztetés eredménye. Ez alapján most jövő év augusztusáig itt leszek. A plébános atyának, Berkes Gyulának segítek a pasztorációs munkában. Látogatom a kórházi betegeket, misézem, valamint Ikrényben, Börcsön és Abdán is lelkipásztorkodom. Csak pár napja vagyok itt, úgyhogy még alakulófélben van, hogy ezeken kívül milyen területeken lesz szükség a szolgálataimra.

– Mivel küzd a leginkább mostanság?

– Számomra, verbitaként a legnagyobb feladat az, hogy minél jobban megismerjem a helyi embereket, a kultúrát, a szokásokat. Ehhez az kell, hogy a nyelvtudásom egyre jobb legyen, hogy mind teljesebben módon tudjam kifejezni magam, vagy legalábbis a nyelvtudásom hiányosságai ne jelentsenek akadályt az igehirdetésemben. Ezért aztán minden áldott nap időt kell szánnom a nyelvtanulásra. Arra, hogy egyre érthetőbben fejezzem ki magam, tökéletesítsem a kiejtésemet. Nagyon nem mindegy például, hogy a szentmisén hálát vagy halat adok-e az Úrnak… Egyszóval: a magyar nyelvvel küzdök.

– Hogy foglalná össze a verbita misszió lényegét?

– Alapvető és legfőbb küldetésünk a katolikus világmisszió: minden embernek hirdessük Isten igéjét, hozzuk létre Isten népének új közösségeit, segítsük növekedésüket, valamint egységüket egymással és az egész Egyházzal. Krisztus küldetése a mi küldetésünk, és az ő élete a mi életünk.

A misszió egy folyamatos tevékenység. Nem arról szól, hogy idejövök és megváltoztatlak valamilyenből valamilyenre, hanem Isten szeretetének folyamatos sugárzásában nyilvánul meg az emberek felé.

– Isten áldása kísérje törekvéseit!


2017.
december 11.
Keresés a cikkekben: