Célkeresztben a szíriai keresztények – 2. rész

KRAJCÍR LUKÁCS
  Az írás a 2014. évi (XV. évfolyam) 4. számban jelent meg.

Az elmúlt egy évben aggódva figyeltük a közel-keleti keresztények növekvő szenvedéseit, különös tekintettel szíriai hittestvéreinkre. Krajcír Lukács elemzése két részben mutatja be a forrongó közel-keleti ország keresztényeinek sorsát.

A szíriai keresztények nem túlzottan pozitívan tekintettek az arab tavasz nevezetű jelenség elé, főleg amikor már Szíriában is lehetett érezni annak előszelét. Kétségtelen, hogy a 2011-es „szíriai tavasz” első hónap­jai­ban még a legtöbb keresztény az Aszad-rendszer ellen tüntetett, követelte a demokratikus és a szabadságjogok bevezetését az arab országban. Csakhogy nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy az egész demokratikus Szíriáért vívott küzdelemből egy vallási (iszlámom belüli) konfliktus fajuljon. Pedig még az ellenzék, a Szíriai Nemzeti Tanács a legelején egy keresztényt választott meg elnöknek, hogy megnyerjék maguknak a kisebbséget és a nyugatot. Azonban görögkatolikus George Szabrát három hó­nnappal később leváltották, mert senki sem figyelt rá, egy muszlim sem akarta egy hitetlen utasításait követni…

A legtöbb szír ellenzéki harcos, akik ténylegesen az ideológiai meggyőződésükből és Szíria szabadságáért harcoltak, 2012 közepére már elesett a különböző csatákban, s a helyükre az FSA különböző dzsihadistát és vallási fanatikust „importált” a többi muszlim országokból, akik közül nem egy terrorista múlttal rendelkezett. Ezeket a csoportokat – mint például az al-Nuszra Front, az ISIL és a nemrég létrejött Iszlám Front – a szíriai ellenzék képtelen volt uralni és irányítani, s a dühüket gyakran a kisebbségeken vezették le. A szemükben a hatalmon lévő alaviták – többek közt ilyen származású Basszár el-Aszad is – eretnekek és nem minősülnek muszlimnak. Sorban utánuk következnek a keresztények és a drúzok, akiktől szintén meg kell tisztítani majd a szunnita muszlim Szíriát. Létezik is ezzel kapcsolatban egy mondás a frontokon: „alavitákat a sírba, a keresztényeket Bejrútba.”

A keresztények leginkább a 2013-as esztendőben kezdtek igazi célponttá válni a terroristacsoportok, sőt, már a „mérsékeltnek” tartott FSA körében is. 2013. április 22-én Bulosz Jazigi és Gregoriosz Johanna Ibrahim ortodox püspököket Aleppó határában, Kfar Dael településnél rabolták el autójukból, sofőrjüket a támadás helyszínén főbe lőtték. A két püspök sorsa azóta is ismeretlen. Velük kapcsolatban legutoljára Ahmed Badreddin al-Hasszún szíriai nagymufti október végén szolgált némi információval: életben vannak és az iszlamisták Törökországban tartják őket fogva, de természetesen Ankara tagadta ezeket a vádakat. A nyár folyamán latakiai keresztényeket gyilkolták meg a hitük miatt, vagy kínozták őket halálra a terrorista-szervezetek, az áldozatok számát az emberjogi szervezetek kétszáz és ötszáz közé teszik. Nem kímélik a szerzetesrendeket sem: az 1342 óta Szíriában tevékenykedő ferenceseket kínoztak halálra és végeztek ki. A maalulai ütközettel párhuzamosan az Iszlám Állam Irakban és Levantéban nevű csoport elfoglalta Raqa városát, ahol sok keresztény lakott. A terroristák a Gyümölcsoltó Boldogasszony görög-katolikus templom szobrait és keresztjeit megcsonkították, ablakait betörték és az oltárt szétlőtték. A városban ugyanilyen sorsra jutott az Örmény Keresztények Mártír temploma. A templom óráját leszedték, az épület tetejére pedig az ISIL zászlaját tűzték ki. A szélsőségesek kötelezik a városban élő keresztényeket az iszlám törvények betartására, ami szembemegy a saríával.

Ilyen és ezek hasonló cselekmények miatt a keresztények menekülnek Szíriából. Eddig 450.000-en hagyták el az arab országot és laknak jordániai, libanoni és török menekülttáborban. Más keresztények az európai országokban találtak maguknak menedéket. Nagy publicitást kapott az a hír is, amikor októberben majdnem ötvenezren fordultak az orosz nagykövetséghez orosz állampolgárságért, hogy szükség esetén az orosz flotta evakuálni tudja őket Szíriában.

A keresztények mindennapjai Szíriában még mindig megpróbáltatásokkal vannak tele és a túlélésről szól az életük. Bár a jelenlegi hadi helyzet és az SAA előrenyomulása miatt már kevés az esélye annak, hogy ezek az iszlamista csoportok győzni fognak, de a kisebbségek még koránt sincsenek biztonságban. Az FSA és a militánsok között nyílt háború tört ki, azonban ez nem jelenti azt, hogy a keresztények elleni támadások csökkeni fognak. Sőt, épp ellenkezőleg, nagy az esélye, hogy a vesztésre álló terroristák és szélsőséges iszlamisták őket tartják felelősnek a vereségekért és rajtuk vezetik le a feszültségüket. A keresztények bizonytalan helyzetét Szíriában mi sem mutatja be jobban, mint Jacques Behnan Hindo szír katolikus érsek év eleji kijelentése: „Kezdetben a kormány ellen tüntetők szabadságot, demokráciát és a korrupció beszüntetését kérték. Aztán kívülről elrabolták a forradalmunkat. A szír nép nem akar vallási szavak mögé bújtatott barbárságot és zsarnokságot. Két rossz közül pedig emberi dolog a kisebbiket választani.” (Vége)


2017.
március 22.
Keresés a cikkekben: