Szent Márton út – Via Sancti Martini

VARGA JÓZSEFNÉ
  Az írás a 2008. évi (IX. évfolyam) 10. számban jelent meg.

Szent Márton nevét mindannyian ismerjük, különösen igaz ez ránk, nyugat-dunántúliakra. A hagyomány szerint Szent Márton Savariában, a mai Szombathelyen született. De nemcsak ez a város, hanem a Szent Márton hegyén épült ?si bencés kolostor is ?rzi, ápolja Szent Márton kultuszát. S?t, Burgenland is véd?szentjeként tiszteli e népszer? szentet.

2005-ben az Európa Tanács a Szombathelyt?l a franciaországi Toursig (itt tevékenykedett Szent Márton püspökként) vezet? utat európai kulturális útvonallá nyilvánította. Szent Márton tisztel?i közül azóta már többen megtették ezt a hosszú utat vagy annak egy szakaszát. Ez év júliusában a férjemmel a szlovéniai Mártonhelyt?l Szombathelyig tartó 125 km-es Szent Márton-vándorutat jártuk végig. Muraszombatig utaztunk vonattal, onnan az els? nap estéjén visszagyalogoltunk Mártonhelyre (Martjanci). Ez a zarándokút kezdete. Csodálatos kiindulópont! A XIV. század végér?l fennmaradt gótikus templom kívülr?l is szép, nemes látvány. De az a pillanat, amikor kés? este beléptünk a templomba – a helyi plébános a kedvünkért kinyitotta, kivilágította –, és az Aquila János által festett, Szent Márton életének jeleneteit ábrázoló freskókat megcsodáltuk, és imádkozva megálltunk egy rövid id?re, maradandó élménnyé vált. Másnap kora reggel indultunk, hogy estig a szlovéniai szakaszt megtegyük. Kis falvakon át haladtunk, néhány kilométer után azt tapasztaltuk, hogy mindegyik településen tudnak magyarul. A tótlaki (Selo) körtemplom szintén áhítatot váltott ki bel?lünk. A romanika egyik gyöngyszemeként ismert kerek templom szépen felújítva hirdeti, hogy ?seink milyen értékeket tudtak létrehozni. Domonkosfa (Domanj?evci) volt az utolsó szlovéniai állomás. Itt a XIII. század elején épült, Szent Márton tiszteletére felszentelt templom mellett, rekken? h?ségben mondhattunk köszönetet a sok szépségért. Majd átlépve a határt, Kercaszomorra értünk. Míg Szlovéniában a szakrális emlékek nagyszer?sége késztetett bennünket állandó csodálatra, addig az ?rségi részeken az jelentett igazi lelki feltölt?dést, hogy milyen mélyen él itt a közösségek gondolkodásában az összetartozás, a hagyomány, az ?sök tisztelete. A mindennapok nehézségeihez er?t adó élmény volt Kercaszomoron Tisza István tiszteletére újból elültetett emlékfákat, Fels?jánosfán az Újszülöttek parkját, a szattai erd? közepén Szatta falu tanúfáját látni. Pusztacsatár búcsújáró hely egy gyönyör? kis völgyben található. Nehéz volt az oda vezet? út, de annál békésebb volt a lelki megnyugvást, békét nyújtó fél óra, amit ott eltöltöttünk.

A vasi dombok szépsége ugyancsak leny?gözi az embert. A gyönyör? körmendi plébániatemplom kedves káplánja szíves szóval, hideg ivóvízzel fogadott bennünket, és hosszasan mesélt a mára már elpusztult Szent Márton-templomról. Szívünk-lelkünk örült, amikor Nádasdon a templomdombon álló szentegyházban megpihentünk egy imára, aztán körbejárva megint azt állapítottuk meg, hogy boldog annak a településnek a népe, amelyik ilyen szép rendben tartja Isten házát, és így tiszteli ?seit. Emlékk? tanúskodik arról is, hogy Szent István idején melyik volt az a 10 falu, amelyek közösen építették az els? templomot. A rekonstruált Szent István kori rotunda (körtemplom) szintén a közösség erejét hirdeti. Maradandó élményként ?rzünk sok olyan jelenetet is, amelyben a segít?készség, az odafigyelés nyilvánult meg.

Harasztifaluba vasárnap, a szentmise idejére érkeztünk. Szent László tiszteletére felszentelt templomukban a jó h?vösben jólesett a testi-lelki felüdülés. Az út csúcspontja felé közeledtünk, amikor utolsó el?tti napon elértük a jáki templomot. Szállásunk ablakából a kéttornyú templomra láttunk, este kivilágítva talán még szebb volt. Elt?n?dtünk azon, hogy több mint 750 évvel ezel?tt, a mai gépek, szerkezetek, eszközök nélkül mire volt képes az ember! A méretek, a m?vészi kivitelezés ma is ámulatba ejtenek.

Ják után már csak egy 16 km-es szakaszt kellett megtennünk, azt gondoltuk, ez lesz a legkönnyebb napunk. Azóta úgy emlékezünk vissza rá, hogy ez volt a legemlékezetesebb, de talán legszebb napunk. Ugyanis Jákra érkezve hatalmas vihart éltünk át, másnap reggel pedig szürke égbolt tárult elénk és kilátástalannak t?n?, es?s napra ébredtünk. Kis t?n?dés után felvettük az es?kabátot, hátizsákunkat jól becsomagolva nekiindultunk az utolsó szakasznak. Szombathelyen a Szent Márton Látogatóközpontban aztán a kedves fogadtatás után száraz cip?t húztunk a lábunkra és a Szent Márton-templomban, abban a kápolnában, annál az oltárnál, ahol ki van írva: „Hic natus est sanctus Martinus” (Itt született Szent Márton) köszönetet mondtunk Istennek, hogy végig tudtuk járni ezt a megnyugvást, er?t nyújtó utat. Azt követ?en megnéztük a Szent Márton el?tt tisztelg? kiállítást majd kiballagtunk az állomásra, és a gy?ri vonatra szálltunk.

Egy több napos gyalogos zarándokútnak mindig sok a tanulsága. Az ember jobban megérti önmagát, a társát, az élet lényegét. A vándor tudja, hogy nem adhatja fel, bármi történik, egyik lépésnek követnie kell a másikat., ha esik, ha fúj és f?leg, ha süt a nap, a kit?zött szakasznak estére akkor is az ? lépései által kell elfogynia. A gyalogos vándornak van ideje gondolkodni, elmélkedni, t?n?dni azon a sok szépségen, amit Isten számunkra megteremtett. Gyönyörködhet a természetben, az emberi kéz építette értékekben. És miközben gyönyörködik, újraéled szívében a der?, az öröm, a bizakodás, a hit. Erd?n-mez?n haladva elcsendesedik nemcsak a külvilág, hanem az a sok nyugtalanság is, amely mindennapok taposómalmában elnyomja a lélek a biztos értékrendjét.

Ezért a békéért választjuk évr?l évre a pihenésnek, a feltölt?désnek ezt a fajtáját.


2017.
szeptember 25.
Keresés a cikkekben: