László atya válaszol


  Az írás a 2014. évi (XV. évfolyam) 4. számban jelent meg.

Kedves Olvasók!

A történelmi háttér megmutatja, hogy mi történik az Egyházban, ha a nyers emberi természet lesz úrrá benne.

A reneszánsz korban, ha nem is a pápák vezetik a sort, de vannak szentek. Közülük egy példa Savonaroláról, aki az Egyház megújulásának prófétája lehetett volna, ha VI. Sándor pápa el nem némítja, bár kezdetben felkarolta reform­tö­rek­véseit. Művelt ember, tudományban jártas, szerzetesi fegyelme miatt nagy tekintélyű. A híres firenzei San Marco-kolostorban élt a domonkos rend eredeti szegénységében. Tömegek hallgatták szentbeszédeit, és hatásukra megtérési hullám söpört végig a városon. Farsang idején szokás szerint elégették a „hiábavalóságokat”. Ezek a farsangi ruhák, kocka- és kártyajátékok, ékszerek. Néhány könyv is került közéjük. Savonarolára emiatt tapadt a könyv­égetés rosszízű bélyege. Rendjén belül is támadt ellenzéke és a pápával is összeütközött, mert nyilvánosan kifogásolta életvitelét. A pápa nem a megtérésre hívást, hanem a kritikát hallotta meg. Válaszul megtiltotta neki a prédikálást, majd kiközösítette. Perbe fogták, börtönbe vetették. Kínvallatások sora következett; halálra ítélték és két társával együtt felakasztották, majd holttestüket 1498. május 23-án elégették. (Kat. Lex.)

Tény és valóság, hogy az, ami napjainkban hiányzik: a bűntudat és az Isten előtti megtisztulás vágya, abban a korban valóságos igény volt. Az örök üdvösség kérdése legbelül érintette az em­be­reket. (A kor művészi alkotásai éppen ezt a tisztaságot sugározzák, utánakiáltanak!)

Az is igaz, hogy a vallásossághoz minden korban társulhat más érdek is. Mivel ekkor még a vallás és a társadalmi élet egységet alkotott, a vallásos gondolkodásba a fennálló társadalmi, politikai és gazdasági célok is beszivárogtak, zavart keltve ott. Ezért fontos minden kort a saját szemüvegével nézni!


2017.
június 25.
Keresés a cikkekben: