A Győri Egyházmegye lapja

IV. évfolyam 3. szám. 2003. március

Nyitólap + Lapzárta után + Írjon nekünk! + Kapcsolatok + Fórum + Impresszum + Levelezőlista + Archívum

CÍMLAPON
Uram, jó nekünk itt lenni!

HITVILÁG
Közös égbolton, közös ég alatt

Támogassa Ön is
a Magyar Katolikus Egyházat!

Soproni programok

Keresztény Ifjúsági Bál

Márciusi események a győri bazilikában

NEM a háborúra!

Szeretet Napok Győrben

Együtt, szeretetben

Szanyi jubilálók

Hrvatska, zemlja mucenikov, svecev

Villáminterjú
Erdő Péter prímás-érsekkel

A móvári Piarista Iskola programjai

Elsőáldozók befogadása

Ökumenikus istentisztelet

A CSEND SZAVA
A vasárnapi evangéliumokhoz

Batthyány-Strattmann László

Az üdvösség hajnalhasadása

Gondolatok márciusra
Tesserák 7.

SZÉPIRODALOM
Gárdonyi Géza: A tűz

TANÍT A HIT
Angyali pásztor

Élet és halál mezsgyéjén

Szám Mária: Lelki egészségünk
Kapcsolataink megújulása

Géza atya válaszol

"az élet ösvényén..." (Péld 5,6)
A gyűlöletrő
l

BEMUTATJUK
Írország
A Könnyező Mária-kép hazája

MEGKÉRDEZTÜK
375 év a Szűzanya oltalmában

IRÁNYTŰ
Az erényekről
A megbocsátás

Természetfeletti nélkül nincs kultúra

A hazai történelmi egyházak vezetőinek nyilatkozata egyes televíziós műsorokról
Nyilatkozat

KULTÚRA
ZENESAROK
Makám–Lovász Irén:
Szindbád

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ
Váli Dezső festőművész

Júdás-siralom Kunszigetről, 1760-ból

Így gyógyított meg
Dr. Batthyány-Strattmann László

ÉLET A HITBEN
FEKETE-FEHÉR – IGEN-NEM

Ország-értékelések jobbról-balról

Rajzpályázat gyerekeknek!

Czakó Gábor rendhagyó könyvéről
és a keresztény médiáról

IFJÚSÁG, BOLONDSÁG
Az ökumené

Reggeli ima

Szűzanyánk ünnepére

Gyümölcsoltó Boldogasszony
RÓNAY GYÖRGY:
Mária éneke

TANÍT A HIT

Élet és halál mezsgyéjén

Tizenévesen olvastam először Raymond A. Moody: Élet az élet után c. könyvét. Magyarországon akkor még nem lehetett kapni - tiltott műnek számított - egyik ismerősömtől kaptam meg kézzel gépelt oldalakon. Magával ragadott. Nem a bizonyosságot kerestem Isten létéről - egy keresztény ember számára Jézus elég bizonyosság kell, hogy legyen -, hanem nagyon érdekelt az odaátról visszajöttek beszámolója. Miről is szól ez a könyv? A halál az egyetlen szilárd pont az élet esetleges történéseinek tengerében, melyhez előbb vagy utóbb, gazdagon vagy szegényen, lázadozva vagy megbékélt lélekkel, hittel vagy hitetlenül, de mindanynyian elérkezünk. Nem mindegy azonban, hogy a halált a végső és teljes pusztításnak tekintjük-e vagy egy új élet, az örök lét kezdetének.

A klinikai halál állapotából visszatérők érdekes beszámolókat tettek. Sokan nem mertek beszélni róla, mert azt gondolták, őrültnek fogják őket tartani, beteges képzelgőknek. Csak akkor kezdtek hinni az orvosok a szavuknak, amikor pl. elmondták, mi történt a műtét alatt vagy egy balesetnél, miről beszélgettek az ott lévők, milyen komplikációk történtek. Melyek a halálközeli élmények jellemző elemei a könyv szerint? A határtalan béke és nyugalom, a Szeretettel való találkozás.

Fontos dolog az, hogy nemcsak pozitív élménybeszámolók vannak. A halálközeli élményt átélők kb. tíz százalékának pokoli, félelmetes élményeik voltak, amiről egyáltalán nem akarnak beszélni. De az is bizonyos, hogy akik átélték a halálközeli élmény bármely formáját és ateisták voltak, utána mélyen hívők lettek.

A közelmúltban Papp Lajos szívsebész professzor előadását hallgattam, melyben több megrázó élményét elmondta nekünk. Az egyik legmeghatóbb csodát szeretném Önökkel megosztani:

"1986-ban operáltam egy egyedülálló asszonyt, aki két kicsi gyermeket nevelt. Szívbillentyűt cseréltünk. A beteg ezután nagyon jól volt, és '91 augusztusának első felében megjelent nálam. Megvizsgáltam és teljesen rendben találtam. Ezért is volt döbbenetes számomra, hogy egy hét múlva keresett az egyik kolléganőm egy másik kórházból. Ez a hölgy nála jelentkezett panaszokkal, de ragaszkodott hozzá, hogy én is megvizsgáljam. A beteg állította, hogy a szívével van baj, de a doktornő szerint tüdőembólia. Kértem, hozzák át a beteget, aki akkorra már nem tudott beszélni. Amikor megérkezett, a szeme nyitva volt, levegőt nem tudott venni, úgy lélegeztették. Nem vette be a véralvadásgátlót, s a véralvadék megfogta a mozgó billentyűket, ezért azonnali műtétre volt szükség. Szombaton este fél 11 tájban el kellett indítani a műtéti programot. Szóltunk a tüdőosztálynak, hozhatják a beteget. Eltelik 5 perc, eltelik 10 perc, nincs a beteg sehol. Felhívjuk az osztályt, azt mondták, már rég úton van. Kiderült, hogy elromlott a lift, amin hozták volna, az osztályok közötti ajtók zárva voltak, így az egész épületet meg kellett kerülni. Mire odaértek, a beteg szívműködése teljesen leállt. 20 perc telt el, semmi információnk nem volt, hogy útközben mikor halhatott meg. Elkezdtük az újraélesztést. Több mint háromnegyed órán keresztül próbálkoztunk, de a szív meg sem mozdult. (Fél óra után már nem szoktak próbálkozni, mert az agykárosodás nagy és maradandó.) Háromnegyed órás reménytelen küzdelem után föladtam. Ilyenkor kiveszünk belőle mindent, ami benne volt, letakarjuk, s aztán átviszik a kórbonctanra. Én kimentem az előcsarnokba és tehetetlen elkeseredésemben - amit nem szoktam tenni - Istent káromoltam. Miért pont őt? Két kicsi gyermeke van… Közben visszanéztem a műtő ajtaján, s akkor valamit megláttam a szív EKG-ján. Már minden cső ki volt húzva, csak az EKG volt még rajta. Visszarohantam, fölvágtam a mellkast, kibontottam a szívet. Nagyon siettem, máskor ez másfél óráig tart, most mindent megcsináltam húsz perc alatt, ez azt jelentette, hogy a szív hátsó felszínének egy darabja, a koszorúerek egy része leszakadt. Az egyik billentyűt kicseréltem, a másikról levettem a véralvadékot. A beteg másfél óráig volt halott. A műtét után hat órával beszélgettem vele...

Ez a hölgy ateista volt. Elmesélte, végig csak az volt benne, hogy lásson. Borzalmas nehéz volt nyitva tartania a szemét, de amikor meglátott, hatalmas nyugalom szállta meg és könnyűvé vált. Szép színek vették körül, és nagyon jól érezte magát. Közel volt, érezte, látta, mit teszünk érte. Teljesen természetesnek vette, hogy ezen az oldalon marad, de egy érdekes dolgot említett: megszólíttatást. Nem tudja megfogalmazni most sem, mi volt ez pontosan. Vannak olyan dolgok, amiket szavakkal nem lehet kifejezni, amiről nincs verbális tudásunk. Nála ez azt jelentette, hogy a műtétet követően Istenhívővé vált. Három hónap múlva újra jelentkezett panaszokkal. Megcsináltuk a katéteres vizsgálatot, s kiderült, meg kellene operálni. Ő viszont azt mondta: Én a karácsonyt a gyermekeimmmel akarom tölteni. Hiába mondtam neki, hogy a koszorúerekkel, amiket az előző műtétnél kitéptem, súlyos baj van, meg is halhat... Közölte: Professzor úr, én már ezt az Úrral megbeszéltem! Januárban megoperáltam. Ennek több, mint tíz éve. Gyermekei felnőttek, fel tudta nevelni őket."

Kalmárné Foltányi Hedvig



Lap tetejére
© Hitvallás - a Győri Egyházmegye folyóirata - 2003
Web: Vaday Tamás