A Győri Egyházmegye lapja

IV. évfolyam 9. szám. 2003. szeptember

Nyitólap + Írjon nekünk! + Kapcsolatok + Impresszum + Levelezőlista + Archívum

 CÍMLAPON
XI. Kelemen pápa

HITVILÁG

Képet adományozott a Kanadában élő művész

Balatoni képeslap

Ezüstmise

Szent István ünnepén

Események a győri bazilikában

Soproni programok

A világosság rózsafüzér titkai:
III. Aki meghirdette Isten országát

Kapuvár
Hangverseny a családokért

A győri vérrel könnyező Szűzanya-kép másolata Írországban

Dostojanstvo ľene

Győr-Szabadhegy
Levél a táborból

Komárom
Máltai nyár

Biciklis csillagtúra Acsalagon

A CSEND SZAVA

A vasárnapi evangéliumokhoz

A hónap szentje
Páli Szent Vince

Mária nevenapjára

Gondolatok szeptemberre
Tesserák 13.

SZÉPIRODALOM

Fekete István:
Ősz táján

TANÍT A HIT

Ének a liturgiában
Dicsőség a magasságban Istennek...

Cigányok az egyházban

Szám Mária: Lelki egészségünk
A barátság

"az élet ösvényén..." (Péld 5,6)
A tanulásról

Géza atya válaszol

BEMUTATJUK

A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái
"Opus Christi Salvatoris Mundi"

HITVALLÓK

Interjú Horváth Dori Imre atyával
Hatvan éve szentelték pappá

IRÁNYTŰ

Vallás és természettudomány

KULTÚRA

FILMLEVÉL
Sophie Marceau: Beszélj a szerelemről

Helytörténet
Tétszentkút

Versmérték
Bősze Balázs: MÁSODIK RÁBAPARTI ÉNEK
(Énekelő gyümölcsök)

Könyvajánló
Thália és Teológia

ÉLET A HITBEN

"Üdv-idő" Európában

Olvasóink írták
Figyelni az égi jelekre
Örökség
Máriacelli csend

Fekete-fehér – igen-nem

jegyzet
A népbutítás receptje

Olvasólámpa
Gondolatok Tatjána Goricseva:
Istenről beszélni veszélyes c. könyvéből

Hol van Nikaragua?
Böjte Csaba testvér
Déva

"Amit mi nem csinálunk meg, az ma nem fog megtörténni Magyarországon"

IRÁNYTŰ

Vallás és természettudomány

Dr. Rédly ElemérAz ateista-kommunista diktatúra évtizedeiben divat volt a szülőket a kettős nevelés rémével ijesztgetni. Azt állították, hogy a vallásos hit, amire a szülők tanítják gyermekeiket, nem egyeztethető össze a természettudományos világnézettel, amelyet az iskola tanít. Sokan még ma sincsenek tisztában ezekkel a kérdésekkel, ezért egy kicsit el kell gondolkodnunk.







Tudás = Tapasztalás + Hit

A hit nem tudáspótlék! Világnézetünkben a hit és a tapasztalás által szerzett ismereteink nem mondanak ellent egymásnak, hanem kiegészítik egymást. Vegyünk sorra néhány fogalmat:

A világkép a világról alkotott ismereteink összessége. Ennek részei az irodalmi, a történelemi ... és a természettudományos ismereteink is.

A világnézet az embert körülvevő világról és annak jelenségeiről alkotott nézeteinknek rendszerezett összessége, melyek alapján az embereket izgató kérdésekre felelünk. A világnézet ezeknek, az élet kérdéseire adott válaszainknak az összessége, vélemény és állásfoglalás az élet kérdéseiről: Miért élek, miért érdemes élni? Miért kell szenvedni, mi lesz velem, ha meghalok? ...

A vallás az ember személyes kapcsolata Istennel, akitől élete kérdéseinek megoldását reméli. Az a vallásos ember, aki hisz Istenben, és lelkiismerete szavát követve Isten akarata szerint él.

Aki egy kicsit is tájékozott a világnézeti kérdésekben az tudja: sem a természettudomány, sem más tudományok nincsenek ellentétben a hittel, a kinyilatkoztatásra támaszkodó keresztény világnézettel. A hit és a tudomány nem ellensége egymásnak, mert a hit ellentéte a hitetlenség és a tudománynak a dilettantizmus, a tudománytalanság.

Ellentét van azonban a hit és az ateizmuson (az Isten létét kétségbe vonó vagy tagadó filozófiai tanítás) vagy az Istennel nem törődő életvitelen alapuló materialista világnézet közt. Álnok módon ezt az ateista, materialista világnézetet nevezték természettudományos világnézetnek, mintha a természettudományok ezt alapoznák meg. Ez a téves szemlélet sokakat megtévesztett és ma is megtéveszt. Valójában pont az ellenkezője az igaz:

Istenhit nélkül ma sem lenne természettudomány!

Isten nem része a világmindenségnek, hanem annak teremtő Ura és Alkotója. Ő tervezte meg az egész világmindenséget, amit létrehozott és a fejlődés útján elindított. Ő a mi gondviselő Mennyei Atyánk.

Jáki Szaniszló, a sokak által ismert tudománytörténész kutatásai során érdekes felismerésre jutott. Azt kereste, mi az oka, hogy a természettudomány a keresztény Európában indult fejlődésnek, és nem valamelyik másik régi kultúra világában. Mindnyájan megcsodálhatjuk az ókori nagy kultúrákat, a dél amerikai azték és inka kultúrát, a kínaiak vagy az egyiptomiak, a babiloniak, a görögök és a rómaiak kultúráját és azoknak alkotásait. A természettudomány mégsem indult sehol sem fejlődésnek. Mi lehet ennek az oka?

A válasz roppant egyszerű: A többistenhivő pogány vallások nem egyeztethetőek össze a természettudománnyal. Addig, amíg az emberek úgy vélték, hogy a Nap, a Hold és a bolygók vagy akár a természet erői, a tenger és a vihar... istenségek, addig szó sem lehetett természettudományról, hiszen hogyan merészelhetne az ember törvényeket szabni az istenségeknek, akik a világmindenség részei.

A kinyilatkoztatásban önmagát megismertető Isten tette számunkra lehetővé, hogy az világot Istentől teremtett valóságnak tartsuk, ami alá van vetve az Istentől adott természettörvényeknek. Ez a keresztény Istenfogalom tette lehetővé, hogy a természettudomány fejlődésnek induljon és kialakuljanak különböző ágai: a fizika, a kémia, a biológia, a csillagászat, az atomfizika... és mindezek alapján elinduljon a technika robbanásszerű fejlődése. Valójában Isten adta nekünk embereknek azt a képességet, hogy értelmünkkel és akaratunkkal a világot hatalmunkba vegyük: hogy kutassuk a természet titkait, felfedezzük annak törvényszerűségeit, hogy a világot egyre jobban megismerjük, építsük és szépítsük.

Isten a világ tervezője, alkotója.

Lehetetlen, hogy ellentmondás legyen az általa alkotott világból szerzett ismereteink és az általa kinyilatkoztatott ismeretek között. Ha valaki mégis ellentétet vél felfedezni, akkor vagy a természettudományt nem ismeri helyesen, vagy a kinyilatkoztatást érti helytelenül. Sajnálatos tény, hogy az elmúlt évtizedekben sok embernek komoly problémát jelentett a Teremtés könyve első 11 fejezetének helytelen értelmezése, vagy a természettudomány eredményein alapuló elhamarkodott következtetések nyomán fakadó ellentét.

A hívő tudósok életének tanúságétele, hogy a hit és a tudomány összeegyeztethető, harmonikus világnézetben. A természettudomány önmagában nem ad világnézetet, az világnézetünknek csak része, amit a hívő ember is harmonikusan be tud illeszteni hívő világnézetébe.

Befejezésül Tomka Ferenc atya könyvéből idézünk: Tény, hogy mindazok a nagy tudósok, akikről ma is minden általános és középiskolás gyermek tanul, szinte kivétel nélkül legalábbis istenhívők voltak, és sokan közülük vallásosak: amint az volt pl. Kopernikusz, Kepler, Galilei, Ohm, Galvani, Volta, Ampere, Newton stb. De ugyanígy nagy arányban istenhívők korunk legnagyobb tudósai is, mint M. Planck, A. Einstein, W. Heisenberg, E. Schrödinger, N. Bohr stb.

A. Einstein századunk egyik legnagyobb fizikusa és gondolkodója írja: "Minden természettudósnál kézenfekvőnek kell lennie egy bizonyos fajtájú vallási érzésnek, mert nem képzelheti azt, hogy azokat a rendkívül finom összefüggéseket (törvényeket), amelyeket felfedez, elsőnek ő gondolta el. A felfoghatatlan világmindenségben egy határtalan magasabb rendű értelem nyilatkoztatja ki magát." (Barnett: Einstein és a világegyetem)

"A fizikai kutatások eredménye ahhoz a felismeréshez vezet, hogy a világmindenség építőkövei nem összefüggéstelenül helyezkednek el, hanem egységes terv szerint függnek össze... A legcsodálatosabb azonban az, hogy a törvények szakszerű megfontolása minden elfogulatlan emberben azt a benyomást keltik, hogy a természetet értelem, céltudatos akarat irányítja... A természettudomány és a vallás tehát nem zárják ki, inkább kiegészítik egymást." (M. Planck: Beszédek és előadások) (Tomka Ferenc: Az egyház bűnei? 40-41. old.)

Dr. Rédly Elemér

Lap tetejére
©
Hitvallás - a Győri Egyházmegye folyóirata - 2003
Web:
Vaday Tamás