Hitvallás

Mikor Jeruzsálemben még a mennybemenetelt és a Szentlélek eljövetelét a húsvét utáni 50. napon együtt ünnepelték, a legtöbb egyházban már külön ünnepe volt e két misztériumnak, figyelve az Apostolok Cselekedetei jelzésére. (Ap.Csel. 1-2 fej.).

Aranyszájú Szent János már mint régi és egyetemes ünnepet említi. Szent Ágoston apostoli eredetűnek tartja a Húsvéttal és a Pünkösddel együtt.

Valójában a IV. sz. utolsó negyedében terjedt el általánosan. Talán Nisszai Szent Gergely tevékenysége járult hozzá nagyban elterjedéséhez.

Rómában Nagy Szent Leó pápa már két beszédében az ünnep teológiáját is meghirdeti. De mit is tanít ez az ünnep?

Krisztus teste már a feltámadás pillanatában megdicsőült, mégis a 40 nap alatt, amíg tanítványainak többször megjelent, tanította őket, dicsősége még elrejtett volt a megszokott emberi vonások alatt. (v.ö.: KEK, 659 p.)

Utolsó megjelenése után embersége visszavonhatatlanul belépett az isteni dicsőségbe, ezt nevezzük "mennybemenetelnek". A feltámadt Krisztus dicsősége és az Atya jobbjára felment Krisztus dicsősége közti átmenetet jelzi "a mennybemenetel egyszerre történelmi és transzcendentális eseménye". (KEK 660. p.) A feltámadás és a mennybemenetel közti 40 nap köti össze "Krisztus idejét" és az "Egyház idejét".

A megdicsőült Krisztus jön majd el az ítéletre, de addig rejtve marad az emberi szemek előtt.

Krisztus mint az Egyház Feje ment be Atyja dicsőséges országába, s így élteti bennünk a reményt, hogy mi, gyenge tagjai is egyszer követni fogjuk Őt. Ezt hirdette Nagy Szent Leó pápa: "Christi ascensio nostra provectio est" (=Krisztus mennybemenetele a mi felemelkedésünk).

Végül a megdicsőült Krisztus állandóan közbenjár értünk és küldi a Szentlelket. Minket pedig felszólít, ahogy az esztergomi bazilika homlokzatán olvashatjuk: Quae sursum sunt quaerite! Azaz: az odafenn valókat keressétek!

Dr. Pápai Lajos
megyéspüspök

A Győri Egyházmegye lapja

V. évfolyam 5. szám. 2004. május

Nyitólap + Írjon nekünk! + Kapcsolatok + Impresszum + Levelezőlista + Archívum