Hitvallás

Mit tegyek, Uram, hogy Lelked szétárasztására bírjalak ezen a nyomorúságos világon? Amim csak van, gyűlöletes, és semmit nem találok magamban, mi tetszenék előtted! Semmit, Uram, ha csak fájdalmaimat nem, melyek valamicske hasonlóságot mutatnak a tieiddel. Tekintsd tehát a bajokat, amiket elszenvedek, és amik felém merednek. Könyörületes szemmel nézd kezed ejtette sebeimet! Ó, Megváltóm, ki halálodban is szeretted szenvedéseidet! Ó, Istenem, ki csak azért nem lettél pusztán ember, hogy jobban szenvedhess az ember üdvösségéért, mint akármilyen ember! Ó, Istenem, ki az emberek bűneit követően csak azért testesültél meg, csak azért öltöttél földi ruhát, hogy minden bajt elszenvedj, mit bűneink érdemeltek! Ó, Uram, ki a szenvedő testet annyira szereted, hogy a szenvedés ideje alatt a legmegtörtebb testet választottad magadénak! Legyen boldogságos az én testem is, nem önmagáért, nem is azért, amit elvisel, hiszen mindez inkább haragodra lenne érdemes, hanem azért a sok bajért, melyet cipel, melyek egyedül lehetnek méltók szeretetedre. Szeresd szenvedéseimet, Uram, és azt, hogy bajaim hívnak meglátogatásomra. S hogy szállásod előkészítését befejezzem, add, ó, Uram, ha testemnek van valami része a tiedben, mely sértéseimért szenved, lelkemnek is legyen része a tiedben, hogy ugyane sérelmekért szomorúság eméssze; s így, amint Te, testben is, lélekben is, veled együtt szenvedhetek mindazokért a vétkekért, melyeket elkövettem.

A Győri Egyházmegye lapja

V. évfolyam 5. szám. 2004. május

Nyitólap + Írjon nekünk! + Kapcsolatok + Impresszum + Levelezőlista + Archívum