Hitvallás

Hogy "civil" időszámításunkban éjfélkor kezdődik az új nap, valójában önkényes döntés eredménye, mint ahogyan a január 1-i évkezdet is. Régen más volt a logikája az új nap kezdetének. A zsidó időszámításban akkor múlt el a nap, amikor az első csillagot meglátták, s logikusan akkor kezdődött az új. Ezért siettek Jézus temetésével is, hogy a péntek este már beálló szombati nyugalmat ne szegjék meg a temetéssel járó fizikai munkával.

Ahogy az egyházi esztendő kezdete sem igazodik a polgári időszámításhoz: nem január 1-e, hanem ádvent első vasárnapja a kezdet, úgy az Egyház gyakorlatában az új nap kezdetét sem éjféltől számítjuk, hanem előző estétől. Szombaton este tehát egyházilag már vasárnap van, s ezért teljesen logikus és törvényes, hogy vasárnapi szentmisét mondjunk és ilyenen vegyünk részt. Ugyanez a helyzet nagyobb ünnepeink előtt is.

A "vigília" szó a latinban virrasztást jelent. A liturgikus vigília eredete az ószövetségben keresendő: a zsidók húsvétját este, ill. éjszaka ünnepelték-ünneplik a "Széder-vacsora" keretében. A keresztények átvették a virrasztás szokását, s főleg Húsvét éjszakáján a templomokban összegyűlve, szentírási olvasmányokkal, zsoltár-énekléssel, imádsággal készültek a másnapi ünnepre. A Zsinat utáni liturgikus reform visszaállította ezt a húsvéti vigíliát.

A "vigília" később megjellegezte az ünnepet megelőző egész napot, s nagy ünnepek előtt úgynevezett vigília-böjt is volt, ami szigorú böjtöt jelentett ("karácsony böjtje" pl.). - Ezek a böjtök megszűntek, szigorú böjt már csak hamvazószerdán és nagypénteken van.

A Győri Egyházmegye lapja

V. évfolyam 5. szám. 2004. május

Nyitólap + Írjon nekünk! + Kapcsolatok + Impresszum + Levelezőlista + Archívum