Hitvallás

Tíz éves a Prohászka Iskola
A korabeli napilapban olvasható: Az igazgató "a győri egyházmegyét, az iskolát, a gyerekeiket ideküldő családokat is Noé bárkájára emlékeztette, amiért volt erejük ismét új korszakot kezdeni. S mit tesz Isten: az igazgató szavainak végén, a hazainduló ünneplők feje fölött Győrött az ég szivárványba öltözött..."

...Én akkor azt a szivárványt nem láttam. De aznap esett, s bár néha láttunk egy darab kék eget, komor felhők vonultak felettünk. Aztán a felhők mögül ránk reflektorozott a Nap. Mint egy színházi fejgép. Az első szentmisén minden fehér fényben ragyogott. Jólesett ez a kitüntető figyelem. Politikai értelemben csak néhány éve voltunk viszonylag szabadok....

A szivárványról csak másnap értesültem. Már nem emlékszem, hogy megköszöntem-e, de hálás voltam. Most, mikor azon gondolkodom, a tíz évről mit is tudnék elmondani, az első kép ami beugrik: Noé, a vizek, meg a bárka. Első olvasatra nehéz megérteni, mire való az az akkurátus pontosság, ahogyan a papi hagyomány ránk hagyta a bárka tervét. Ugyanezen hagyomány szerint Isten a világosság és a sötétség elválasztása után egy boltozatot feszített ki, így választotta szét a felső és alsó vizeket. Ez a buborék, a kozmosz. A teremtést összetartó erő pedig Isten rendje.

A papi hagyomány szerint a vízözön lényege, hogy úgy tűnik, mintha az erkölcsi rend felbomlása miatt a kozmosz a káoszba akarna visszahullni. A buborék félig áteresztővé válik, az ég csatornái és a mélységek forrásai megnyílnak, ömlik be a víz, előkészítve a vízikígyó teljes uralmát. Persze a vízikígyó most is csalódik. Nem lesz semmi a vízibirodalomból! A történet nem ismétlődik. Mégis ismerős. Hát nem az emberi gőg, kapzsiság butaság, beteg ösztönösség döngeti az összes minket védelmező burkot a légkörtől az emberi kapcsolatok és gondolatok szférájáig? Hiszen úgy tűnik szabadságunkban áll megkérdőjelezni, vagy akár megszavazni az összes törvényt! Lassan elhisszük, hogy a természet törvényeit is. Ám méltóságunkhoz az is hozzátartozik, hogy mindezek következményeit is megtapasztaljuk...

A bárka egy kis világ a világban. Noé engedelmessége és iparkodása által, Isten terve szerint készült mikrokozmosz. Szerény tákolmány a teremtésben, de gyantás fája és a szurok nagyjából kívül tartják a pusztító vizeket. (Néha persze az ilyen is biztosan ereszt...) Átmenti a maradékot tisztából és tisztátalanból. Mindenből befogad, amit át kell mentenie és megpróbálja kívül tartani azt, ami rombol.

Miért jutott mindez eszembe? Nem hiszem, hogy az asszociációkat érdemes magyarázni... Azért ott az évnyitón, abban a napsütésben ígéret volt... Azóta is vigasztaló, ahogy Isten íja kifeszül az égre, a vizeket megfékezi, s megjelenik a szivárvány.

Makó Zsolt

A Győri Egyházmegye lapja

V. évfolyam 5. szám. 2004. május

Nyitólap + Írjon nekünk! + Kapcsolatok + Impresszum + Levelezőlista + Archívum