Hitvallás

Két fiatal számára a házasságkötés mindig ígéretes jövőt rejteget. Ez az esküvő ünnepélyességében és vidám hangulatában természetesnek is tűnik. Nyugtalanító kérdés marad viszont, hogy miközben majd minden örömüket megosztják egymással, tudatában lesznek-e az egymásért érzett felelősségüknek is.

Az ókori Palesztina kissé különösnek látszó házasságkötési gyakorlata elsősorban a kapcsolat biztonságára helyezte a hangsúlyt. Magától értetődőnek tartották a szülők részvételét a fiuk megfelelő partnerének kiválasztásában. Az apák gyakran tanácsolták az őseik nemzetségéből - a közelebbi vagy távolabbi rokonságból - való házasodást. Ugyanakkor kevésbé támogatták a külföldiekkel, az idegenekkel kötött házasságot. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a szülő semmibe vette gyermeke érzéseit. A fiatalember önállóan is választhatott, hiszen a szülői tanácsok mellett úgyis az egymás iránti vonzalom kerekedett felül.

A házasságkötéshez vezető első és legfontosabb lépés az volt, hogy a szerelmes fiatal férfi elment kedvese szüleinek a házába, és megkérte a lányuk kezét. Ezt követően megegyeztek a házasságkötés feltételeiben. A lány törvényesen tizenkét és fél éves korától számított felnőttnek. Ha fiatalabb volt, akkor az apja egy időre elutasíthatta a kérő házasságkötési szándékát.

Bevett szokás volt, hogy ekkor a fiatalember, vagy a szülei egy bizonyos összeget fizettek a lány apjának. Ennek nagysága az örömapa elvárásától, vagy a család szociális helyzetétől függött. A nászajándéknak viszont más formái is lehettek; többek között termény is lehetett. Ez azonban semmiképpen nem jelentette a lány megvásárlását. Inkább a lány apjának adott némi kárpótlást azért a veszteségért, amit a lánya munkaerejének kiesése jelentett a családban. Ezen túl ajándékokat is szoktak adni az ifjú feleségnek és a családjának.

A megegyezést nyomban rögzítették írásban is. A házassági szerződés többek között emlékeztette a fiatalembert előadott kérésére, leírta a férj kötelességeit, részletezte a feleségről való gondoskodás eseteit, többek között válás, megözvegyülés esetén. Természetesen tartalmazta a házassági formulát is - "Ő az én feleségem, és én vagyok az ő férje mostantól fogva örökre". - Ez a mondat tanúk jelenlétében hangzott el, egy nem hatósági jogi eljárás keretében.

Ettől kezdve házastársnak számítottak, és mindketten kötelezve voltak a hűségre, jóllehet a feleség továbbra is az apja házában lakott. A házassági szerződés után körülbelül egy évvel került sor a hétnapos lakodalomra, ezt követően pedig a nászéjszakára.

A Győri Egyházmegye lapja

V. évfolyam 5. szám. 2004. május

Nyitólap + Írjon nekünk! + Kapcsolatok + Impresszum + Levelezőlista + Archívum