A Győri Egyházmegye lapja

V. évfolyam 5. szám. 2004. május

Nyitólap + Írjon nekünk! + Kapcsolatok + Impresszum + Levelezőlista + Archívum

 CÍMLAPON

Néked ajánljuk, Szűzanyánk...!

HITVILÁG

II. Szeretet Napok a dévai árvákért Győrben

Iskola névadó és zászlómegáldás

Események a győri bazilikában

Dr. Pápai Lajos: Urunk mennybemenetele

Komáromi húsvétváró

Marijanska poboznost

Kapuvár
"Törékeny kincs - Boldog házasság"

Szent Hildegard nap

Fertőszéplak
Beteg kisfiúnak gyűjtenek

A CSEND SZAVA

A vasárnapi evangéliumokhoz

Szentek üzenete
Casciai Szent Rita

Blaise Pascal imádsága

Pázmány Péter
Imádság keresztény egységért

Gondolatok - május

NOVELLA

Csáth Géza: Szombat este

TANÍT A HIT

A kegyelem forrásai
A keresztség

Géza atya válaszol

Tíz éves a Prohászka Iskola

"Isteni Megváltónk, köszönjük Neked az újrakezdés lehetőségét és örömét."

Lelki egészségünk
Képességek alakulása

Bibliai hétköznapok
A házasságkötés

BEMUTATJUK

A nagybajcsi egyházközség

MEGKÉRDEZTÜK

Együtt Isten felé, együtt egymás felé

IRÁNYTŰ

Miért május 23. Boldog Vilmos Püspök ünnepe?

KULTÚRA

Zenesarok
Makám: Anzix

A győri egyházmegye kincsei
XV-XVII. századi kehely

Versmérték
Kálnoky László: Erőszak

Könyvajánló
Dr. Nádasi Alfonz OSB.: Hadifogolynapló

ÉLET A HITBEN

"Együtt az úton"
A Szerelem jó! - A "jó" szerelem

ÉLET A HITBEN

Olvasóink írták
Egy hajós naplójából

Beszélgetés Jelenits István piarista szerzetes-tanárral
Egy jóakaratú ember

IFJÚSÁG, BOLONDSÁG

Pilátus halála a Prohászkában

Cserkészek, figyelem!
Kaszap, avagy Jubileumi Próba (1907-2007)

GYEREKSZOBA

Pünkösd - ahogy ti látjátok

 

BEMUTATJUK

A nagybajcsi egyházközség
Nagybajcs - a Szigetköz keleti felén, a Duna mellett fekvő falu - egyházjogilag - csak 1993-ban került a Győri Egyházmegyéhez. A számos papot és szerzetest adó község korábban az Esztergomi Főegyházmegye fennhatósága alá tartozott. A nagybajcsiakat a környéken mindig is jó templomba járóknak tartották. Ma a hívek 30-35%-a vesz részt a vasárnapi szentmisén.

A Gondviselésen túl az idősek példamutatásának is köszönhető, hogy ma sok fiatal jár ismét templomba. Ennek különösen örül nagyon Mátrai István atya is, aki Kisbácsáról látja el a papi teendőket.

Régebben többen jártak szentmisére mint mostanság - meséli Kurucz Józsefné, aki több mint 60 éve szolgál a templomban.
Akkor még a gyerekek közül is kivétel nélkül mindenki eljött. Az egyházközségi élet pezsgőbb volt: a háború előtt, Majoros plébános úr ideje alatt, működött a faluban a Szívgárda és a Leánykör. Ezek tagjaként színdarabokat adtunk elő, amelynek bevételét felajánlottuk a templomnak.
A háború után ezek a társulatok megszűntek, de később Bognár plébános úr alatt az ifjúság ismét nagyon kötődött a plébániához. Ő olyan volt, mint a mágnes, vonzotta a fiatalokat, nagyon aktív hittanos csoportokat hozott létre. Bognár atya a templomért is sokat tett: belülről restauráltatta, ő szerzett üveg-oltárképet. Neki köszönhetjük az azóta már híres Piéta-szobor felfedezését is. A templom külső felújítása és az orgona restauráltatása már Bogisich atya idejében történt.
Ami megmaradt régről, az a Rózsafűzér-társulat. Ma negyvenen vagyunk tagok, s minden nap elmondjuk a négy olvasót. 1938-tól diszítem a templomot, korábban takarítottam másokkal együtt, de ezt már lemondtam. Szoktam varrni is a templomnak, legutóbb oltárterítőt és albát.

A vasárnapi miséken tele van a templom - mondja -, sokan ministrálnak és egyetemisták, főiskolások olvassák fel az olvasmányokat. Én 2002. december 15-e óta vagyok itt, s az egyházközségről csak jót mondhatok. Sokat segítenek a közösségi élet szervezésében. Tavaly Virágvasárnapon például betegek napját rendeztünk. Rengetegen gyóntak, s legalább százan felvették a betegek szentségét. Még ebben az évben augusztusban, a jubiláló házaspároknak, az ezüst-, arany-, gyémánt-lakodalmasoknak tartottunk ünnepséget.

A hitoktatást nem én, hanem egy főállású hitoktatónő, Huszár Margit végzi nagy hozzáértéssel. Néhányszor látogattam az óráját, s bizony elszégyeltem magam, milyen alapos szakmai felkészültséggel tanítja a gyerekeket. Ő készíti fel az elsőáldozókat és bérmálkozókat is, nagy áldás, hogy itt van velünk.

A hívek gyönyörűen énekelnek, s szépen, buzgón imádkoznak. Nem csak az ünnepeken, a hétköznapokon is énekes szentmisét mondunk. Öt néni alkotja a kórust, s ők minden nap jönnek misére. A tiszteletdíjukat mindig felajánlják valamilyen célra. Tavaly Karácsonyra meglepetésként ókeresztény miseruhát vettek, majd egy Magyarok Nagyasszonya díszítésű fehéret.

Kurucz József emlékei között Lékai bíboros úr látogatásai maradtak meg leginkább.
A bíboros úr elé hintóval mentek Bácsára, s díszmenetben hozták be a faluba - meséli. A templom előtt fogadta a plébános úr, s együtt vonultak be a templomba, majd a plébániára. Igaz, abban az időben - meséli mosolyogva - mindig volt egy ember, aki azzal volt elfoglalva, hogy összeírja a plébánia előtt álló gépkocsik rendszámát. Abban a rendszerben volt olyan, hogy a plébános nem kapott fizetést, mi szedtük össze az egyházi adót, ami akkor nem volt veszélytelen, hogy meg tudjuk tartani a papot. Megtartottuk őt is, a hitünket is.

Ez az adakozó kedv az egész falura jellemző. Egy-egy gyűjtéskor szép összeg jön össze a hívektől. A mostani Szent György búcsún orgona motorra gyűjtöttünk, mert a régi már igen hangos. Az egyházközségi tagok nagyon mellettem állnak, jó a kapcsolat közöttünk. A hívek szépen rendben tartják a plébánia udvarát és a templom környékét is. A temetéseken a falu apraja-nagyja ott van, annyira összetart a község, és szépen megadják a tiszteletet a halottaknak. Öröm nekem köztük lennem és szolgálnom.

Kiss Tamás








 

Lap tetejére
© Hitvallás - a Győri Egyházmegye folyóirata - 2002-2004
Web:
Vaday Tamás