Hitvallás

Könyvajánló
Dr. Nádasi Alfonz OSB.: Hadifogolynapló
Nádasi Alfonz (1909-1997) bencés szerzetes hagyatékában - egyéb írások mellett - öt dossziényi anyagban, több mint 700 oldal terjedelemben maradt fenn Hadi-, illetve Hadifogolynaplója.

Nádasi 1944. február 11-től teljesített tábori lelkészi szolgálatáról készített naplószerű feljegyzéseket, majd fogságba esésétől (1945. február 12-től) 1947 júliusáig a különböző szovjet hadifogolytáborokban igyekezett megörökíteni az eseményeket. Ennek az időnek az emlékét őrzi a Hadinapló, illetve a Hadifogolynapló. Hazatérése után évtizedekig nem foglalkozott az anyaggal. Nyolcvanadik éve fölött kezdte a már nagyon elmosódott és megrongálódott kéziratos hagyatékot legépelni, de nem akarta, hogy életében egyetlen műve is napvilágot lásson.

Nádasi Tibor Alfonz Pápán, polgári családban született 1909. március 21-én. A Tanácsköztársaság bukása után Pápán újra megnyílt bencés gimnáziumban végezte tanulmányait. 16 évesen jelentkezett a Szent Benedek Rendbe. 1930. szeptember 11-én tette ünnepélyes fogadalmát, majd 1933. június 10-én pappá szentelték. A rend akkori gyakorlatának megfelelően a teológiai képzésen túl tanári diplomát is szerzett: görög-latin, majd a háború után orosz nyelvből, illetve énekből rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Első tanári állomáshelye Sopron volt. Itt találkozott először Kodály Zoltánnal. A zeneszerzővel való megismerkedés egész életét meghatározta. Nádasi lett a nagy zeneszerző legbelsőbb bizalmasa, munkatársa, lelkiatyja. Nádasi temette Kodály első feleségét, majd magát a mestert is.

Élete másik meghatározó összetevője: a pedagógusi munka. Legendás tanáregyéniség volt. Elképesztő szigoráról ma is anekdoták keringenek. Szerinte a tanulás elsősorban nem tehetség, hanem tisztesség kérdése. Klasszikus paptanár volt, akinek nem volt "rangon aluli" középiskolás diákok oktatása, holott képességei jóval magasabb szintre emelhették volna.

Nádasi Alfonz 1950-től haláláig a Győri Bencés Gimnázium tanára volt, s a legutóbbi időkig ténylegesen részt vett az oktatásban és nevelésben. Idős kora ellenére hetente feljárt Budapestre, ahol kórusával foglalkozott. 1997. szeptember 19-én hunyt el. Rendtársainak, tanítványainak és tisztelőinak jelenlétében helyezték örök nyugalomra a győri Bencés Templom kriptájában.

Nádasi Alfonzot bencés szerzetesként hívták be tábori lelkészi szolgálatra. Komoly lelkipásztori tapasztalat nélkül, a tanári katedráról, válogatott szellemi nívójú társak közül váratlanul csöppent egy embertelenül durva, életveszélyes közegbe, ahol sok egyszerű ember gondját-baját kellett fölvállalnia. Főhadnagyi rangban, különböző beosztásokban és állomáshelyeken kellett szolgálatot teljesítenie, a lelkészi teendők mellett a legkülönbözőbb feladatokban is helyt kellett állnia. Szívóssága és leleményessége, a bajtársakért érzett felelőssége átsegítette a nehézségeken. Kemény munkával és önfegyelemmel tette alkalmassá magát a háborús szolgálatra, ezért egyrészt hallatlanul népszerű volt a rábízottak körében, ugyanakkor sok kellemetlenséget szerzett magának és környezetének kíméletlen szókimondásával, erkölcsi kikezdhetetlenségével és kendőzetlen kritikáival. Sohasem tekintette magát katonának, mindig bencés voltát hangsúlyozta, és civil fejjel gondolkodott a háborús körülmények között is.

Szinte lehetetlen felsorolni azokat az állomáshelyeket, ahol Nádasi Alfonz szolgálatot teljesített. Bevonulása után Przemysl, Kowel majd Breszt érintése után Gornikiban töltött hosszabb időt. A szovjet csapatok előrenyomulása miatt visszaszorult csapatával Magyarországra, hol Budapesten esett fogságba 1945. február 12-én. A kiskunfélegyházi gyűjtőtáborból vitték a Szovjetunióba, az uszmányi fogolytáborba 1945 májusában. Itt többször ment panaszra az illetékesekhez, hogy közben járjon társai érdekében, de természetesen mindig süket fülekre talált. Ezért orosz nyelvű beadványt szerkesztett. Büntetésből szétszórták a tábort. Nádasi az Uszmánytól mintegy 900 km-re északra fekvő Borovicsi táborba került. Majd rövidesen még északabbra a zarubinai bauxitbányákhoz küldik. Itt tapasztalta meg a magyar ember számára elképzelhetetlenül hideg orosz telet, ahol 40 fok alá is többször süllyedt a hőmérséklet. Váratlan felmentés után 1947. július 22-én érkezett vissza Budapestre, ahol a bencés rendház gondnokává nevezték ki még aznap.

Nádasi Alfonz hosszú és tartalmas életének csupán néhány évét tárják fel naplói. De e naplók szép dokumentumai annak, hogy élt egy józan gondolkodású ember az eszmék, tévhitek és rémhírek zűrzavarában.

A kötet Lukácsi Zoltán munkáját dicséri, ki szerkesztette, a szöveget gondozta és az előszót írta. Köszönet érte!

Jakab Gábor

A Győri Egyházmegye lapja

V. évfolyam 5. szám. 2004. május

Nyitólap + Írjon nekünk! + Kapcsolatok + Impresszum + Levelezőlista + Archívum