A Győri Egyházmegye lapja

V. évfolyam 11. szám, 2004. november

Címlap + Impresszum + Levelezőlista + Archívum

 CÍMLAPON

"Dicsérjen téged testvérünk, a testi halál,akitől emberfia nem menekülhet, - jaj annak,akit a végső perc halálos bűnben talál."

HITVILÁG

A krakkó-lagiewniki magyar kápolna felszentelése

Templomépítő papjainkra emlékeztünk

Képmegáldás

Kanonoki beiktatások

Események a győri bazilikában

Adventi vásár az egyetemen

Maradj velünk Uram...

Pályázati felhívás

Fatimai szoborszentelés

Kamillus családi nap

Cetvrt stoljeca u sluzbi

Lébény
Megújult kápolnáink

Fehértó
Ötletadó kezdeményezés

Jubiláló kapuvári nyugdíjasok

Idei Szent Gellért-díjasaink

A CSEND SZAVA

A vasárnapi evangéliumokhoz

Szentek üzenete
Skóciai Szent Margit

ALIGHIERI DANTE
Szent Bernát imája

Gondolatok novemberre
Gondolkodók társaságában 11.

Lélekben testvérek
Emmerick Anna Katalin és Mel Gibson

TANÍT A HIT

Új könyv a liturgiáról

Krisztus Király ünnepe

Egy ember két lábbal a földön

ISMERETTERJESZTÉS

Lelki egészségünk
Életszerepek

Bibliai hétköznapok
A betegek és gyógyítóik

BEMUTATJUK

A kapuvári Assisi Szent Ferenc béketemplom és kolostor

Az Öröklét küszöbén

IRÁNYTŰ

A kegyelem forrásai
A bűnbocsánat szentsége

Géza atya válaszol

KULTÚRA

Zenesarok
Rekviem

A győri egyházmegye kincsei
Kehely a XV. század elejéről

Versmérték
Kalász Márton: Zárt hangverseny

Könyvajánló
John Lukacs:
A történelmi tudat, avagy a múlt emlékezete

Cs. Varga István:
Rokonföldön
Szellemi utazás Erdélyben és Csángóföldön

FILMLEVÉL
Michael Moore: Fahrenheit 9/11

"Együtt az úton"
Gondolatok a halálról

ÉLET A HITBEN

Olvasóink írták
Felelőtlen levelezők
Celldömölkön jártunk

Fekete-fehér - igen-nem

Sajtótájékoztató
Tudatos tönkretétel?

Tóth Tibor a Szakkollégium új igazgatója
Keresztény értelmiséget nevelünk

IFJÚSÁG, BOLONDSÁG

Ha a kép beszélni tudna...

"Szóljon az ének, zengjen a dal"

Könyvajánló
Az idő - az élet

Hogy lásd, egy kollégium mit ér...

TANÍT A HIT

Krisztus Király ünnepe

Krisztus király ünnepe az Úr ünnepei között a legfiatalabb, XI. Piusz pápa rendelte el 1925-ben, s Mindenszentek ünnepe előtti vasárnapra helyezte. Csak a II. Vatikáni Zsinat után helyezték át ádvent előtti utolsó vasárnapra.

A királyság fogalma - főként a folyamatosan cserélődő miniszterek korában - az állandóságot képviseli. Ahogy telnek az évtizedek, s évszázadok a történelemben, egy-egy uralkodóház stabilitása mindig hozzájárult egy nemzet önazonosság-tudatának kialakulásához, s alátámasztásához. A mai politikai nyelvben a "király" szó azonban sokakban unszimpátiát kelt. Idejétmúlt hatalmi vagy hatalom nélküli parádét idéz föl, melyet a "világ urai" hóbortos szórakozásként űznek.

Krisztus azonban nem ebben az értelemben vett uralkodó. Ő az a király, akit megrugdaltak, keresztre szögeztek egykor és egyre ma is. Ő mégsem száll le szent keresztjéről, ott hal meg értünk ég és föld között lebegve. Ő király, nem a keresztje dacára, hanem épp általa: a "sokakért", minden alattvalójáért kiontott vére árán. Általa kibékültünk Istennel, testvéreinkkel, áldozata által szabaddá lettünk, s az Ő béke-országába jutottunk.

Krisztusról mint királyról a liturgikus év folyamán többször megemlékezünk, ez az ünnep azonban más, hiszen nem csak kiemeli Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát, hanem az egyházi év végén előremutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor mint Úr, s Király jön majd el megítélni mindeneket. Az Ő színe előtt játszódik a történelem, s Isten akarata, hogy hatalma a "világ végén" nyilvánuljon ki teljesen. Az utolsó ítéleten Ő lesz a Bíró, aki összefoglal mindent, és átad az Atyának.

A középkori hívek "minden tagját" üdvös félelem járta át, mikor az utolsó ítéletre gondoltak. Ennek a lelkületnek tanúja a gyászmise szekvenciája, melyben a következő szavakkal imádkozzuk:"Reszket akkor holt meg élő, ha megjön a nagy Ítélő, mindeneket számonkérő."

Az ősegyház vágyakozott, a középkor rettegett, mi viszont nem tesszük egyiket sem! Vissza kell térnünk hittel Üdvözítőnk szándékához, vagyis az Ő eljövetelének tudatában kell élnünk! Erre a tényre világítanak rá az ünnepi mise liturgikus énekei.

A kezdőének szavai túlmutatnak minden emberi méltóságon, elismerjük Krisztus királyságát, a szentmise nyitányában feltárul képzeletben előttünk az Ő mennyei dicsősége: "Az Ő országa örökké való ország; s minden király szolgál neki, alleluja, alleluja." (Dán 7, 14)

"Uralkodik a tengertől tengerig a folyóvíztől a földkerekség határáig." - énekeljük a válaszos énekben. Krisztus királysága az egész földkerekséget ebben a dicsőséges országában egyesíti. Ezt akarja kifezezni a "tengertől tengerig" kifejezés. Kiindulópontja egyetlen választott nép volt, a zsidóság. Innen, a folyóvíznek, a Jordánnak a partjáról indul el Országának növekedése, hogy aztán elérjen a "tengerig" a "földkerekség határáig". Vagyis uralma az egész világon egyetemessé válik.

Somfai Elemér

 

Lap tetejére
© Hitvallás - a Győri Egyházmegye folyóirata - 2002-2004
Web:
Vaday Tamás