A Győri Egyházmegye lapja

VI. évfolyam 10. szám, 2005. október

Címlap + Impresszum + Levelezőlista + Archívum

CÍMLAPON

Embernek lenni és szenvedni

HITVILÁG

Gabonasegély az árvíz sújtotta Csángóföldre

Énekestalálkozó

Óvodában az aranymisés atya

Veni Sancte

Események a győri Bazilikában

A győri püspök az MKPK új alelnöke

Dr. Pápai Lajos: Magyarok Nagyasszonya

Horváth Géza kanonok, győrhegyi prépost halálára

Szép ajándék

Pokazanje vjere u Bizonji

Röjtökmuzsaj
Szentségimádás és templomáldás

Kópháza
Szentmisék három nyelven

A CSEND SZAVA

A vasárnapi evangéliumokhoz

Szentek üzenete
Alacoque Szent Margit

Öröm

A vallás világítótorony

Gondolatok októberre
Visszhang 10.

A TOLL EREJÉVEL

Egyházunk a világban

TANÍT A HIT

A Bibliáról - a legrövidebben (IX. rész)
Az evangéliumok olvasása és értelmezése

VILÁGEGYHÁZ

ALAPMŰ
Carlo Carretto: Atyám, Reád bízom magam

Mit gondoljunk róla?

ISMERETTERJESZTÉS

Lelki egészségünk
A mentálhigiénikus válaszol...

Bibliai hétköznapok
Adók és vámszedők

BEMUTATJUK

XX. Világifjúsági Találkozó Erfurt - Köln 2005. augusztus

MEGKÉRDEZTÜK

A diákok fele katolikus
Református gimnázium Tatán

IRÁNYTŰ

Az Eukarisztia mindennapjainkban V.
Az Oltáriszentség a legelső apostoli iratokban

Géza atya válaszol

KULTÚRA

Zenesarok
Csemiczky Miklós: Supra firmam petram... - Szilárd kősziklára...

Versmérték
Vas István: Független Magyarország

Könyvajánló
Monumentális mű a ferences lelkiség gyümölcseiről

ÉLET A HITBEN
Búcsú Tétszentkúton
Olvasóink írták

Fekete-fehér - igen-nem

Roger testvér halálára - "Aki elveszíti életét..."

MEGKÉRDEZTÜK

Beszélgetés Somorjai Ádám bencés szerzetessel, a magyar ügyek felelősével
A Vatikán magyar szemmel

IFJÚSÁG, BOLONDSÁG

A Szűzanya üzenete Medugorjéból

VILÁGEGYHÁZ

ALAPMŰ
Carlo Carretto: Atyám, Reád bízom magam

A nyolcvanas évek második felében jártunk. Nehezen viseltük azt a zárt világot, de sejtettük, hogy odakint még nagyobb a bezártság. Már "főinteresek" voltunk, szobáink ablakai csak az égre néztek. No és a képek a falon... Csupa jó kép. (Köszönet érte az atyáknak!) Ezek jelentették a tágasságot. Akkoriban (már, vagy még, nem tudom) sejtettünk valamit a belső szabadságról. Az én akkori, éppen eléggé tágas szabadságom ezzel a könyvel kezdődött. Ebben a könyvben Carlo Carretto Foucauld atya imádságát elmélkedi végig, melyet a Kis Testvérek az "önátadás imájának" neveznek.

Valahogy közel került hozzám Carlo testvér, a Szahara végtelenségében sátrazó remete, ahogy ráborul az ég perzselő napjával és a csillagvilág végtelenségével. Láttam magam előtt, ahogyan megsüti egy kövön lapos kenyerét, amibe bőven kerül homok is, meg hamu is. Éveket töltött Istennel a sivatagban. Ezt a könyvét élete alkonyán szellemi végrendeletének szánta. Mintha csak útjelzőket akarna hagyni maga mögött. Bíztató, eligazító jeleket.

Az eltévedt ember szabadsága semmivel sem nagyobb, mint azé, akit falak közé zártak. Talán minden elidegenedésünk forrása az, hogy saját helyzetünket képtelenek vagyunk jól meghatározni.

Carlo testvér azt mondja: fogadjam el, hogy egészen kicsi gyermek vagyok, talán inkább csak magzat. Ha Isten Atyám, akkor én Isten gyermeke vagyok. Istengyermek. Az egész Világegyetem és a történelem anyaméhként hordoz. Gyermek vagyok egy tökéletlen világ ölén, mely a vajúdástól szenved. Életem története epizódok sorozata, melyek közvetlenül érintenek, érlelnek engem térben és időben, hogy mint Isten gyermeke megszülessek, s láthassam színről színre. Tökéletlenségem a magzat tökéletlensége, csak halálom után válhatok igazán azzá, akivé Isten megálmodott.

Nem láthatom, nem tudhatom őt, miként a magzat sem láthatja édesanyját, hiszen "benne élünk, mozgunk és vagyunk."

Charles de Foucauld:
Az "önátadás imája"

Atyám, Reád bízom magam,
Tégy velem úgy, ahogy Neked tetszik,
Bármi legyen is, megköszönöm.
Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok.
Csak akaratod teljesüljön bennem
és minden teremtményedben,
más vágyam nincs is, Istenem,
szívem egész melegével,
mert szeretlek Téged,
és ez a szeretet késztet arra,
hogy teljesen Neked adjam magam,
mérték nélkül határtalan bizalommal
kezedbe helyezzem életem;
mert hiszen Te vagy az én Atyám!

Isten felelete a bennünk megfogant remény. Oktalan, megmagyarázhatatlan. A Szentlélek ajándéka, mely átvezet az éjszakán. "A remény a szakadék szélén fakad, amikor az ember megtapasztalja saját tehetetlenségét, úgy ahogy Izrael Babilonban, Jeremiás a ciszterna mélyén és Jézus a kereszten megtapasztalta."

Amikor már csak remélünk, bekucorodunk Mennyei Atyánk tenyerébe és megtanulunk imádkozni.

Isten a mi Atyánk, de mi nem akarunk olyanok lenni, mint a gyermekek. Nem akarunk kicsik lenni.

Inkább felfújjuk magunkat, mint egy hólyagot, ezért örök feszültségben élünk, mert mindig egy másik hólyaggal mérjük össze magunkat. Pedig testvérek vagyunk. Miért nem jó nekünk, hogy akkorák legyünk, amekkorák vagyunk? Egészen kicsik, "miként a gyermek anyja ölében".

Makó Zsolt

Lap tetejére
© Hitvallás - a Győri Egyházmegye folyóirata - 2002-2005
Web:
Vaday Tamás